Troppauer kolléga új szerzőnk (innen is üdv!), róla annyit kell tudnunk, hogy Szegeden kezdte táposként 1980-1981-ben, majd később megjárta Ercsit és Fehérvárt is. De át is adom neki a szót:
Alapkiképzés alatt történt, még igen kopaszok voltunk, talán az első hetünket töltöttük. Kiképző rajparancsnokaink hallgató elvtársak voltak, de egy-két továbbszolgáló, „keményvállapos” is akadt köztük. Ezek közül kitűnt bunkóságával B. tizedes – neve maradjon a feledés jótékony homályában –, aki Rambo módjára, szájában gyufaszálat pörgetve osztotta az észt. Egy jellemző epizód például, mikor vonul a szakasz reggelizni: „Haladjunk emberek, haladjunk, nem érünk rá!” üvölti folyamatosan. Majd az éppen előtte elhaladó katonára förmed: „Maga meg hova siet!?”.
De térjünk rá az ominózus esetre.
Szakasz-sorakozó, tipródunk ahogy kell, utolsó pillanatban érkezők lökdösődnek, stb.
B. tizedes gyufát pörget, vigyorog, majd elüvölti magát:
– Ez sorakozaú? Ez egy szar!
Az éppen előttem álló Pronyó honvéd egyből rávágja:
– Szar az anyád!
Itt most tegyünk egy kis kitérőt e becenév kialakulásának mikéntje irányában. Azt tapasztaltam, hogy sokszor valakire a saját szavajárása okán akasztanak becenevet. Nevezett katona állandó jelzője volt, hogy mindenre azt mondta: pronyó. Na így lett ő Pronyó honvéd. Jómagam később kaptam a Troppauer nevet, miután versikékbe próbáltam szedni megpróbáltatásainkat. De volt Hofi is, aki mindig viccelődött, rajta ragadt, hogy ő a körlet Hofija. Jellemző, hogy sor került arra is, hogy gyakorlatozás közben, a rajpk. Hoffmannn honvédként szólította meg.
Szóval Pronyó bekiáltja: Szar az anyád! Néma csend lesz. Ki volt az? – üvölti B. tizedes. És kiszúrja Pronyót: “Jelentkezzen a századparancsnoknál! Tudja mi lesz ebből, hadbíróság, megtagadja a sorakozót, megsérti az elöljárót, majd meglátja!”
Elég kopaszok voltunk ahhoz, hogy ezt el is higgyük. Mai ésszel gondolva, nem hinném, hogy B. tizedes miatt bárki is hadbíróság elé került volna. De nem voltunk még tisztába a dolgokkal. Hát tervet szőttünk, hogyan magyarázzuk ki ezt a dolgot.
Épp előtte napokban tanultuk, hogy mindenféle problémával a politikai helyetteshez szabad fordulni. Azt fundáltuk ki, hogy Pronyó felkeresi a politikai helyettest, elmeséli, hogy meg akarják fenyíteni az eset miatt, pedig ő éppen hogy igyekezett gyorsan sorakozni, és nem is a tizedes elvtársnak mondta az ominózus mondatot. Hanem nekem. Ugyanis rálépett a lábamra, mire én azt mondtam: Ne lépj a lábamra, te szar! És ő erre mondta azt, hogy szar az anyád!
Ugye milyen életszerű? :-) Na de hiszi, nem hiszi, nem kap mást, ennél jobb nem jutott eszünkbe.
Jelentkezett a politikai tisztnél, Guriga alesnél. Eljött a perc, hármunknak (Pronyónak, nekem, meg még egy tanúnak) jelentkeznünk kellett Guriga irodájában. Elmondtuk a mesét, sőt el is játszatta velünk a jelenetet. Egy megjegyzése volt a végén: Elvtársak, magunk így beszélnek?? Ez annak fényében igen vicces, hogy akkor már tisztában voltunk vele, hogy a hivatásos állomány szokása a nemi szervek és az ezekkel végezhető tevékenység gyakori emlegetése.
Végül is a dologból nem lett semmi. Szerintem jót röhögtek rajtunk a tisztek, utólag aztán már mi is. Később rájöttünk, tök felesleges volt Gurigához fordulni. Mit is várhattunk volta tőle, a kiskatona érdekében ellene fordul a cimbiknek? Meg úgy is csak pirruszi győzelmet arathatott volna az ember, hiszen mindig van valami, amiért egy katonát basztatni lehet, visszavágtak volna úgyis. Lassan megismertük, milyen népszerű ember. A KISZ klubban volt egy biliárdasztal. A játszani akarók sorokban várakoztak, mert csak egy asztal volt. Belép Guriga, odasétál, elkéri a dákót. Na fiúk, ki játszik velem egy partit? Érdekes módok szép lassan kiürült a klubhelyiség…